Minden ember más és más. Különböző egyéniségek vagyunk, ami – állítólag – színesebbé teszi világunkat. Az e fajta másság valójában a szocializációnk során alakul ki, ahogy felnevelnek bennünket, értékrendünk kialakul, s majd később hozzátesszük azt a tapasztalat halmazt, melyet elsajátítottunk a felnőtté válás során.

„Gondolkodom, tehát vagyok” vallotta Descartes, aki szerint az gondolkodás képessége azt jelentette, hogy tudok magamról.  Ősi igazság ez, amit még szüleink is gyakran használtak használnak a mai napig, persze igen szabad stílusban. Az egyik munkahelyi vezetőm, mindig azt mondta nekünk, hogy „használjátok már azt a tököt, ami a fejetekre nőtt!”.

Azonban a világ, amiben létezünk, az e fajta képességet nem erényként könyveli el, sőt. Erről írok most pár gondolatot.

Az automatizált világ már nem csak egy álom, hisz már benne élünk. Folyamatosan fejlődik, innovációk serege teszi könnyebbé és egyszerűbbé életünket. Azonban egy teljesen új automatizmus is felütötte fejét hazánkban, amiről ugyan hallottunk már, de nem gondoltuk, hogy szenvedő alanyai is leszünk, ily észrevétlen.

A szalag munka nem új keletű fogalom a gyártásban. Monoton, az elmét igencsak romboló, mégis szükséges feladat ez. Kemény megpróbáltatás minden gondolkodó egyén számára, tisztelet a kivételnek. Mára sajnos több ágazatban is megfigyelhető az elme mellőzése és totális kiiktatása. Főleg a kereskedelemről írok most, az ott szerzett tapasztalataimról.

A vezető kiskereskedelmi, multinacionális cégek napjainkra elárasztották hazánkat. Nem túlzok, ha közel 100.000-re teszem az alkalmazottaik számát, mely igen meghatározó adat országunkban. Hierarchikus felépítésük igen hasonló, hisz jól bevált módszert alkalmaz mind.

A ranglétra alján léteznek a dolgozók osztálytól függetlenül – osztályok pl.: ital, kozmetika, zöldség, stb. -. Őket követik a csoportvezetők, majd utánuk jönnek az osztályvezetők. Lényegében ez a három csoport működteti az adott áruházat, operatív munkát ők végeznek. Feljebb a kereskedelmi igazgatók helyezkednek el, majd az áruház igazgató a tejhatalmú félisten az áruházban. Az ember azt hinné, hogy egy igazgatói pozíció – már csak a titulusból adódóan - megkíván egy magasabb, felsőfokú végzettséget, némi élettapasztalatot, de persze ez nem így van. Az ilyen rendszerekben az elme használata nem erény és nem kifizetődő, főleg hosszú távon nem.

Az új folyamatok kitalálása és implementálása, a meglévők működtetése egy un. központi team feladata. Ők mondják meg az áruház vezetőinek, hogy mit és hogyan kell tenni, mindezt teljes részletességgel, olykor már gyermeki megfogalmazásban. Ha pl. át kell rendezni egy pultot, ami mondjuk a húspult, akkor azt is megmondják az ott dolgozóknak, hogy hány fokos szögben álljanak a tarja szeletek, milyen vastagok legyenek azok és a pult mely részén, mekkora felületen helyezkedjenek el. Ezeket az instrukciókat egy fényképekkel illusztrált kommunikációs anyag formájába küldik el az áruházakba. Ezeket 100%-ig végre kell hajtani és be kell tartani, s ami mindennél fontosabb….egyéni elképzelések, ötletek nem szerepelhetnek a megvalósításban, nem kíváncsi rá senki.

Mint ahogy említettem, nem feltétlen csak a kereskedelmi szférában figyelhető meg az ilyen és ehhez hasonló vezetési, irányítási módszer, én azonban ezt ismerem részleteiben. Inkább ezek veszélyeiről és hozadékairól kell, hogy elgondolkodjunk.

Az emberi személyiség egész élete során formálódik, mégis a 30-35 évben alakul ki a meghatározó egyéniség, ebben az időszakban szívja magába a legtöbb információt, melyeket megszűrve kezdi el járni saját útját. Erről nyilván igen hosszan lehetne diskurzust folytatni, de inkább majd a következő írások valamelyikében.

A fentebb említett kereskedelmi, multinacionális cégek a 20-35 korosztályból igen sokat alkalmaznak előszeretettel. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a munkahely a szocializációnk egyik meghatározó színtere, hisz – főleg ha multikról beszélünk – életünk igen nagy részét itt töltjük, van, aki napi 10-12 órát. Az a munkahely mely mellőzi és ellenzi az egyéni kezdeményezést, az önálló gondolatok és nem utolsó sorban az egyéniségek kialakulását. Ha az itt szocializálódott emberek valami oknál fogva kikerülnek „az életbe”, magyarán elvesztik vagy elhagyják munkahelyüket, egy teljesen más közegbe kerülnek, ahol sok esetben képtelenek boldogulni vagy sikeressé válni. Hisz az előző munkahelyükön elért „siker” – magasabb pozíció elérése – az élet más területén nem kamatoztatható. Ugyanis nem azért lett vezető, mert ő erre hivatott, rendelkezik az ehhez szükséges képességekkel vagy képesítéssel, hanem azért mert jó „katona” volt, a fentről érkező döntéseket maradéktalanul végrehajtotta vagyis, önálló gondolatoktól mentes életet élt, s e közben víz alatt tartották a fejét, magyarán a külvilágról mit sem sejtve élte életét, hisz eközben életének 70%-át a munkahelyén töltötte.

Persze rengeteg múlik az egyénen, hisz említettem, hogy megfelelő módon kell megszűrni az információkat, melyekből a szocializációja során táplálkozik, s majd a végén kialakul az egyénisége. Szóval lehet az egyént is hibáztatni, követve a hulljon a férgese elméletet is, de azért ez mégsem olyan egyértelmű probléma. Az ilyen jellegű cégek tisztában vannak azzal, hogy jelentős hatást gyakorolnak adott társadalom szocializációjára, mégsem élvez prioritást a profit, árrés és selejt tervszámok elérésével szemben, hiú ábránd lenne mást hinni. Pontosan ezért kell, ebben az esetben kellene, hogy részt vállaljon ebben a szocializációs folyamatban, építse, s ne rombolja az egyéniségeket, oly erényes módon, ahogy azt Arisztotelész megfogalmazta.

Az, hogy ez a probléma milyen hatást gyakorol ránk, magyarokra, a következő 20 év megválaszolja majd, de azért sok jóra ne számítsunk.

Röviden összefoglalva, a mai világban akkor válunk sikeressé, ha víz alatt maradunk, elméket sorvasztva fejet hajtunk és végrehajtunk. Így talán megtarthatjuk munkahelyünket, vagy akár előrébb is bukhatunk a ranglétrán.

Nem gondolkodom, tehát leszek!